A KVM (Kernel-based Virtual Machine) és az LXC (Linux Containers) két különböző virtualizációs technológia, amelyek saját előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek.
KVM:
A KVM egy teljes virtualizációs megoldás, amely lehetővé teszi több, egymástól független operációs rendszer futtatását egyetlen fizikai gépen. A KVM a Linux kernel része, és lehetővé teszi a hardveres erőforrások, például a CPU és a RAM közvetlen hozzáférését. Ennek következtében a KVM-alapú virtuális gépek (VM-ek) teljesítménye közel áll a natív teljesítményhez.
Az előnyei közé tartozik a teljes izoláció a VM-ek között, amely biztonsági és stabilitási előnyöket jelent, valamint a támogatás többféle operációs rendszer futtatásához, beleértve a Windows, macOS és Linux rendszereket is.
LXC:
Az LXC egy könnyűsúlyú virtualizációs megoldás, amely a Linux kernel cgroups és namespace funkcióin alapul. Az LXC konténereket használ, amelyek gyorsabbak és kevesebb erőforrást igényelnek, mint a hagyományos VM-ek. Az LXC-ben futó konténerek ugyanazon a kernelen osztoznak, mint a gazdagép, és közvetlenül hozzáférnek a hardveres erőforrásokhoz.
Az LXC előnyei közé tartozik a gyorsabb indítási idő, alacsonyabb erőforrás-igény és a könnyebb adminisztráció. Azonban az LXC hátránya, hogy kevésbé izolált, mint a KVM, ami biztonsági kockázatokat jelenthet.
Az LXC és a Docker közötti összefüggésben fontos megjegyezni, hogy az LXC-ben nem lehet közvetlenül Dockert futtatni, mivel a Docker saját konténerizációs megoldása, amelyet az LXC-vel ellentétes célokra fejlesztettek ki. A Docker célja a könnyen kezelhető, könnyen telepíthető és skálázható alkalmazások létrehozása és futtatása, míg az LXC a virtualizált környezetek létrehozására és kezelésére fókuszál. Egyes esetekben azonban a KVM alapú VM-eken belül futtathatjuk a Docker-t, amennyiben erre szükség van.